Vannak olyan veszteségeink, amit mindenki megél, ezeket normatív veszteségeknek is nevezzük. Pl. ilyen veszteség, amikor a gyermekünk elköltözik, és párunkkal kettesben maradunk. Minden életciklus váltásnál vannak veszteségeink, ezek természetes velejárója az életünknek. Ezeknél is adódhat megrekedés, nehéz váltás, de megélhetjük könnyedén is.

Lehetnek a családban váratlan veszteségek is pl. betegség, válás, munkanélkülivé válás, haláleset.

A veszteség megélését sokszor csak a családban lévő halálesetekhez csatoljuk, pedig jól látható, hogy sokszor élünk meg gyászreakciót egy- egy veszteségnél is. . Ezért pl. az is veszteséget jelenthet, ha a gyermekkort rosszul élte meg az illető, hiszen ő, a neki járó gondtalan gyermekkort nem élhette meg, tehát veszteséget kapott.

A gyász feldolgozásának több értelmezése is van. Egyike M.Klein szerint:

A felnőttkori gyászfeldolgozás összefügg a csecsemőkori élményekkel:

Aki csecsemőkorában elég jót, biztonságot tudott megélni önmagában, az a veszteség miatt nem él át teljes magáramaradottságot. Ezek hiányában a mély magárahagyatottság, reménytelenség szorongása keríti hatalmába a gyászolót.

A családi kapcsolatok ezekben az esetekben megterhelődnek. Általános feszültségek, konfliktusok léphetnek fel a családtagok között.

Kóros reakciókkal is találkozhatunk a családokban, ekkor jó, ha szakember segítségét kérik.  Ilyenek pl. depresszió, változások a társas kapcsolatokban, érzelmek elfojtása, szorongás, tagadás, testi tünetképzés.

Hogyan tud segíteni egy szakember?

Kialakítanak együtt a klienssel egy általános pozitív életszemléletet. Segíteni fog kezelni a feszültségeket, megterheléseket.

A jelenre figyelve, a meglévő én erőkre összpontosítanak az önértékelés támogatása mellett. A családon belüli kapcsolatok megerősítésére koncentrálva folyik a munka.